Kéntrágyázás

A kéntrágyázásról

Miért szükséges a kéntrágyázás?

A talajok kénellátottságának hiánya miatt a napjainkra kialakuló problémák oka, hogy nagymértékben csökkent a szervestrágya és a magas kéntartalmú foszfortrágyák használata. Visszaszorult a széntüzelés is aminek eredményeként kevesebb kéndioxid kerül a levegőbe és mosódik a csapadékkal a talajba. A talaj és a légkör kénszolgáltató kapacitásának csökkenése miatt egyes termesztett növények esetében már terméscsökkenéssel, illetve a termés minőségének romlásával is számolni kell (repce, étkezési búza).

Napjainkban mindinkább teret hódit a kéntartalmú alap-, vagy levéltrágyák használata, ám ismereteink eléggé hiányosak azzal kapcsolatban, hogy milyen környezeti és termesztéstechnológiai paraméterek befolyásolják a kéntrágyázás módját és annak hektáronkénti adagját.

A teljesség igénye nélkül összefoglalva az ezzel kapcsolatos információkat a növények kéntrágyázására a következő termesztéstechnológiai, talajtani, környezeti és táplálkozás élettani tényezők lehetnek hatással.

1. A termesztett növény
   • a termesztett növény kénellátottsággal szembeni igényessége (tápanyagszükséglet)
   • a termesztési cél (pl az őszi búza malmi vagy takarmányozási célú hasznosítása)
2. A tábla, a talaj egyes jellemzői
   • távolság az ipari centrumoktól és nagyobb városoktól (befolyásolja a levegőből a csapadékkal a talajba mosódó kéndioxid mennyiségét)
   • a talaj kötöttsége (laza, homokos talajokon a gyorsabb szulfát kimosódás miatt nagyobb a kénhiány kialakulásának veszélye)
   • a talaj szervesanyag tartalma (humusz < 2% esetén a szulfátion megkötödés kisebb a szerves kolloidokon)
3. Őszi és téli időjárási viszonyok
   • enyhe tél, a talaj nem fagy át (a csapadék akadálytalanul beszivárog a talajba és kimossa aszulfát ionokat)
   • csapadékos ősz (hasonló jelenség mint az előző esetben)
4. Termesztési mód
   • kénigényes növények gyakorosága a vetésforgóban (lehetőség szerint gyakori kalászos-repce, kalászos-napraforgó, kalászos-csemegekukorica vetésváltás)
   • a termesztés intenzitása (nagy termésekkel több kén kivonása a talajból)
   • a felhasznált tápanyagforrások (csak műtrágya vagy szervestrágya is)
   • az alkalmazott műtrágya kéntartalma (pl: szuperfoszfát vagy tripleszuperfoszfát)
   • intenzív nitrogén trágyázás (módosul az optimális N:S arány)

Amennyiben az előzőekben ismertetett 12 időjárási, talajtani, technológiai tényező közül néhány érvényesül a termesztés során úgy a kénigényes, ha viszont több mint a fele vonatkoztatható a gazdálkodás körülményeire, úgy az összes termesztett növény kéntrágyázása válhat szükségessé.

1. A kijuttatás időpontja
   • A kéntrágyákat a vetésidőtől függően kell kiszórni és bedolgozni a talajba:
     • repce és őszi kalászosok esetében a tarlóhántással egyidőben augusztus szeptember hónapban
     • tavaszi vetésű növények esetében a foszfor és káliumtrágyákkal egymenetben kell kiszórni és beszántani
     • tavaszi kiszórás esetén kombinátorral 5-7 cm mélyen kell bedolgozni a talajba
2. A kijuttatás módja
   • önmagában történő kiszórás
   • alaptrágyával keverve történő kiszórás
   • sorkezelés 1/3 dózisban, a kéntrágyákat a sortól 5-10 cm távolságra és mélységbe kell kijuttatni tápkultivátorral
3. A talaj pH
   • A kéntrágyák (és a kéntartalmú nitrogéntrágyák) növelik a talajok aciditását. Ezt a tényt figyelembe véve kéntartalmú trágyákat talajtrágyázásra csak pH>5,8 talajok esetében szabad használni, a fellépő kéntúltengés miatt
4. Fontos
   • A növények kénigénye azonos a foszforigényükkel!