Az őszi búza tápanyagfelvétele és tápanyagforgalma
Napjainkhoz hasonlóan a korábbi évtizedekre is jellemző volt a gyors fajtaváltás a hazai búzatermesztésben. Az intenzív fajták elterjedésének és eredményes termesztésének előfeltételei az agrotechnikai munkák színvonalának javítása, valamint a növények egyedfejlődéséhez igazodó tápanyagellátás. Ennek érdekében vizsgáltuk 1978-80 a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjának irányításával az ország 6 különböző éghajlati és talajadottságú régiójában az őszi búza szárazanyag termelését és tápanyagfelvételét nagyüzemi körülmények között. Régiónként 4-4 mezőgazdasági nagyüzemben, 5 különböző fenológiai fázisban vizsgáltuk a talaj és a növény tápanyagtartalmát, valamint az öszi búza zöldtömegének és szárazanyag tömegének a gyarapodását.
Az őszi búza szervesanyag termelése
A növények így az őszi búza termése nagy mértékben függ az asszimilációs tevékenység hatékonyságától, amit a biotikus és abiotikus környezeti tényezők határoznak meg. A termelőtől független tényezőkhöz való alkalmazkodás, illetve azok hatásainak módosítása előnyös módon csak akkor lehetéges, ha ismerjük a növények, így az őszi búza szerves anyag termelésének alakulását a tenyészidőszakban.
1. ábra
A szárazanyag termelés alakulása az őszi búza tenyészidőszakában
BBCH
2. ábra
A szárazanyag beépülésének üteme
BBCH
Hektáronkénti 5 tonna fölötti termésekre akkor számíthatunk, ha bokrosodáskor a szárazanyag felhalmozódás napi üteme 14-18 g/m-2/nap-1, és a tartalék asszimiláták képzése szempontjából kritikus szárbaindulás–kalászolás közötti fejlődési szakaszban 32-38 g/m-2/nap-1. A jelzett mennyiségi mutatók elérésének egyik feltétele a növények alkalmazkodó képességének, stressztűrésének a növelése. A gyors csírázás, gyors kelés és a bokrosodáskori intenzív fejlődés lehetőségét biztosítják a mikrogranulált startertrágyák.
Az őszi búza N-forgalma
Az őszi búza relatív optimális nitrogén ellátottsági tartománya a legtöbb tápelemmel ellentétben igen szűk. Már csekély N-hiány is terméscsökkenéshez vezet, a többlet pedig a termés minőségének romlásához. A nitrogént más tápelem nem helyettesítheti, amit a növény főleg ion-formában (NH4+ és NO3-) formában vesz fel a talajból.
Az őszi búza N-trágyázásának megítélésénél a talajtulajdonságok ismeretén túl szükséges a növény tenyészidőszak alatti N-koncentrációjának, illetve a koncentráció változás napi ütemének az ismerete, ami összefüggésben van szervesanyag-termelés intenzitásával. Tendencia jelleggel megállapítható volt, hogy nagy terméseknél a koncentráció csökkenése -10-1 %/nap (5 t/ha), min. kisebb termés esetén ez az érték -10-2 %/nap. A növény N-koncentrációja arról tájékoztat, hogy a növény szövetek nitrogén-tartalma elégséges-e az élettani folyamatok zavartalanságához. A relatív optimum értékek méréseink szerint bokrosodáskor 4-5%, szárbainduláskor 2,8-3,8%, virágzáskor pedig 1,8-2,4%. A koncentráció értékek mellett ismerni kell a nitrogénfelvétel ütemét is, hogy megítéljük az őszi búza nitrogén-ellátottságát (3. -4. ábra).
3. ábra
Az őszi búza N-felvétele a tenyészidőszakban (%)
BBCH
4. ábra
Az őszi búza N-felvételének sebessége kg/ha-1/nap-1
BBCH
Elemezve a különböző termésszintekhez tartozó N-felvétel intenzitását, megállapítható volt, hogy a 3,0 t/ha alatti termésnél a nitrogén-felvétel sebessége mindössze 60% volt hektáronként a 4,5 tonna fölött termő növényekénél. A későbbi fejlődési szakaszban ilyen mértékű különbséget nem mértünk. Az őszi búza N-felvétele 140-160 kg/ha volt, a fajlagos felhasználása pedig 24-27 kg/t volt. A fajlagos N-felhasználás értéke összefüggésbe hozható a talajszerkezettel is miszerint a szerves kolloidokban gazdagabb talajokon illetve a talajszerkezetet kevésbé károsító technológiával termeszthető növények után maradó, jobb víz- és levegőgazdálkodású talajok esetében kisebb az őszi búza fajlagos N-felhasználása.
Az őszi búza foszfor forgalma
A talaj felvehető P-tartalmának meghatározás, és az annak alapján történő foszfortrágyázás hasonlóképpen problémás mint a nitrogén-trágyázás. Ennek oka, hogy a talaj analitikai módszerekkel maghatározott és a növény által ténylegesen felvehető foszfortartalma között nincs szoros korreláció, de tendencia jelleggel megállapítható, hogy savanyú talajokon 100-110 ppm, meszes talajokon pedig 140-150 ppm Al-oldható P2O5 tartalom esetén nem kell tartani foszforellátottsági problémáktól.
A foszfortrágyázásnál arra kell törekedni, hogy a növény P-szükségletének biztosítására a talajok elegendő mennyiségű könnyen felvehető foszforkészlettel rendelkezzenek, mert a növényi foszforfelvétel 90%-a a talajban lévő tartalék foszforból származik. A szántóföldinövények ugyanis a műtrágyával kiadott foszfornak csupán 5-10%-át veszik fel első évben (Greenwood et.al. 1980. cit. Csathó 2003.), azaz a frissen kijuttatott foszfor nem tudja ellensúlyozni a talaj alacsony foszfor ellátottságát. (Johnston et.al. 1986. at. Csatho 2003.)
A reziduális foszfor fontosságát igazolják vizsgálataink is. Az őszi búza tenyészidőszak alatti P-koncentrációja minimális korrelációt mutatott a talaj oldható foszfortartalmával és a kijuttatott műtrágya mennyiségével. Az őszi búza P-koncentrációját a termőtalaji adottságok és az időjárási viszonyok kevésbé befolyásolják mint a nitrogén koncentrációt. Az őszi búza P-ellátottsága vizsgálataink szerint akkor kielégítő, ha bokrosodáskor 0,31-0,42%, szárbainduláskor 0,27-0,32%, virágzáskor pedig 0,23-0,29% az abszolút szárazsúlyban kifejezett P-koncentráció. Az őszi búza 25-30 kg elemi foszfort vesz ki a talajból hektáronként. A foszfor felvételt és a foszforfelvétel intenzitását az 5. és a 6. ábra szemlélteti.
5. ábra
Az őszi búza P-felvétele a tenyészidőszakban (%)
BBCH
6. ábra
Az őszi búza P-felvételének sebessége g/ha/nap
BBCH
Az ábrákon látható, hogy bokrosodás végéig az őszi búza foszforszükségletének kb. 30%-át veszi fel, ami arányaiban fele a nitrogénének, majd szárbaindulást követően a felvétel intenzitása fokozódik, és virágzásig az őszi búza P-igényének több mint 80%-át felveszi. A foszforfelvételnek két maximumát mértük. Egy kisebb felvételi maximum van a bokrosodás közepén, illetve egy kiugróan nagy érték kalászolás időszakában. Az őszi búza méréseink szerint egy tonna szemterméshez átlagosan 14-15 kg foszfor-pentoxidot használt fel, amit alapvetően nem befolyásolt sem az időjárás, sem a kiszórt foszforműtrágya mennyisége, és nem volt összefüggés a talaj AL-oldható P2O5-tartalma és a fajlagos foszfát felhasználás között sem.
Az őszi búza kálium forgalma
A termesztett növények, így az őszi búza optimális K-ellátottságáról kevés számú megbízható információval rendelkezünk. Ennek oka az, hogy a növények K-ellátottsága függ legnagyobb mértékben az ökológiai viszonyoktól. Vizsgálataink szerint a talaj típusa, az időjárási viszonyok és az alkalmazott agrotechnika együttesen nagyobb hatással volt az őszi búza K-koncentrációjára, mint a talaj AL-oldható K-tartalma, vagy a kálium műtrágya mennyisége. Különösen markáns volt az időjárási viszonyok hatása az őszi búza K-koncentrációjára az öntéstalajokon, ahol az aszályos időjárás nagyobb mértékben csökkentette a K-felvételt, mint a szervesanyag-termelést. Megállapítható volt azonban az, hogy a talaj 100-110 ppm fölötti Al-oldható K2O tartalma esetén a környezeti tényezők kevésbé hatottak az őszi búza kálium tartalmára.
A termés átlagok és az őszi búza K-koncentrációja között nem volt szoros összefüggés, az optimális kálium koncentráció évjáratonként és termőhelyenként eltérő volt. Megbízhatóbb összefüggést a termés eredmények és a növények K-koncentrációja között a kálium-koncentráció csökkenése estében lehetett kimutatni. Az 5 tonna/ha, vagy az azt meghaladó termést adó táblák növényeinek K-koncentrációja bokrosodáskor 3,2-4,2%, szárbainduláskor 2,7-3,2%, virágázáskor pedig 1,6-2,4%. Az őszi búza földfeletti részei szárbainduláskor 100-120 kg elemi káliumot tartalmaznak hektáronként, de a maximális érték ettől eltér (7. ábra). Kalászoláskor a hektáronként kivont kálium mennyisége megközelíti a 200 kg-ot, majd ez az érték virágzástól-teljesérésig a szárbainduláskor mért értékre csökken. A őszi búza K-felvételének legintenzívebb időszaka a bokrosodás, amikor a növények naponta 5-6 kg káliumot vesznek fel hektáronként a talajból. A felvétel sebessége szárbainduláskor minimum értékre csökken, majd kalászolás kezdetén ismét növekszik, de nem éri el a bokrosodáskor mért csúcsértéket. Ezt követően a K-leadás válik jellemzővé.
A terméseredmények függvényében vizsgálva a K-felvétel sebességét megállapítható volt, hogy a 4-5 tonna/ha fölötti szemtermés esetén bokrosodás-szárbaindulás között a növények 4-5 kg káliumot építettek be a földfeletti részekbe naponként és hektáronként. Ez az érték a 3 t/ha alatti termések estében 2-3 kg/ha*nap-1 volt. Az őszi búza fajlagos K2O felhasználása esetében különbséget kell tenni a teljeséréskor illetve a kalászoláskor kivont K2O-val számolt fajlagos értékek között. Az őszi búza fajlagos K2O-felhasználása az első esetben 30-35 kg/t, míg a kalászoláskor kivont 190-220 kg K2O/ha mennyiség esetén 47-52 kg/ha. Rendhagyó módon a káliumnál foglalkozunk az őszi búza nitrogén fejtrágyázásával. Elemezve a búza nitrogén és kálium felvételét, megállapítható volt, hogy a két tápelem koncentráció változása a növényben nagyon szorosan összefüggött. Ennek egyik feltételezett oka, hogy a nagy mennyiségben felvett nitrogén (NO3-) anion elektrosztatikai kiegyenlítése a növényben, ugyancsak a nagy tömegben felvett kálium (K+) kationnal biztosítható. Kevésbé ismert az a tény, hogy az őszi búza nitrogén hasznosítása romlik ha nem kielégítő a növény kálium ellátottsága.
7. ábra
Az őszi búza K-felvétele a tenyészidőszakban (%)
8. ábra
Az őszi búza K-felvételének sebessége g/ha-1/nap-1
Az őszi búza Mg-forgalma
Vizsgálatunkban a talajok magnéziumtartalma és a fajta voltak azok a tényezők, amelyek legnagyobb hatással voltak az őszi búza Mg-tartalmára. Szemben a káliummal az időjárási viszonyok nem befolyásolják a növények Mg koncentrációját. Szoros összefüggés volt kimutatható a termés és az őszi búza Mg koncentrációja között. A legnagyobb termést adó táblák növényeinek Mg-tartalma bokrosodáskor 60%-al, szárbainduláskor 50%-al, kalászoláskor 45%-al volt nagyobb mint a legkevesebb termést adó növényeké. A nagy termést adó fajták Mg-koncentrációja bokrosodáskor 0,25-0,3%, szárbainduláskor 0,18-0,20%, virágzáskor pedig 0,15-0,17% volt.
A magnézium- koncentráció változás sebességének nagyságrendje a vegetatív fejlődési szakaszban 10-3 %*nap-1 volt, függetlenül a környezeti tényezőktől. Az őszi búza magnéziumfelvétele az egész tenyészidőszakban folyamatos (9. ábra), mennyisége viaszérésig eléri a 14-17 kg-ot hektáronként. A környezeti tényezők kevésbé befolyásolják a kivont magnézium mennyiségét, inkább a felvétel ütemére vannak hatással. Csapadékos időjárás esetén a Mg-felvétel gyors, míg aszályos körülmények között lassul a magnézium felvétel sebessége. A magnézium felvétel üteme kalászolás-virágzás időszakában a legnagyobb (10. ábra), virágzás kezdetén megközelíti az 1 kg*nap-1*ha-1 értéket is.
A termés eredmények és a magnézium-felvétel sebessége közötti összefüggést elemezve megfigyelhető volt, hogy a nagyobb (5 t/ha) termés esetén az őszi búza virágzás kezdetéig a teljes Mg szükségletét felvette a talajból. Hiánya esetén ugyanis gátolt a tartalék asszimilátok beáramlása megtermékenyülést követően a kalászba a vegetatív részekből. A magnézium élettani szerepének fontosságára utal az a tény is, hogy a környezeti tényektől és az évjárat hatástól is viszonylag független volt az őszi búza fajlagos Mg-felhasználása (2,84-3,18 kg/tonna szemtermés).
9. ábra
Az őszi búza Mg-felvétele a tenyészidőszakban (%)
10. ábra
Az őszi búza Mg-felvételének sebessége (g/ha-1/nap-1)
Mikroelem trágyázás szükségességéről és módozatairól
Az elmúlt évtizedekben a mikroelemek használata a növénytermesztési technológiák mindennapos elemeivé váltak, mivel az esszenciális mikroelemek éppoly szükségesek a növények számára mint a fő tápelemek.
Az őszi búza Fe forgalma
A növények a vasat Fe2+ és Fe3+ ion valamint Fe-kelátok formájában veszik fel. Mivel a talajoldatok Fe-koncentrációja igen kicsi és a vas a talajban főként kötött formában fordul elő feltételezhetjük, hogy a növényi gyökerek kelátképzőt bocsájtanak ki, amivel javítják a Fe-felvehetőségét. A növényen belül a vasionok mozgékonysága nem nagy, az idősebb levelekből gyakorlatilag nem jut el vas a fiatalabb levelekbe.
Az őszi búza vasfelvétele és a vaskoncentráció változása a tenyészidőszak alatt követi az általános hígulási törvényt. Bokrosodás időszakában a szövetek Fe-tartalma eléri a 700-900 ppm-et, ami betakarításig 130-200 ppm-re csökken (11. ábra). Igen nagymértékű koncentráció változások figyelhetők meg bokrosodás alatt, amikor a csökkenés mértéke elérheti a naponként 40-50 ppm-et is. Az időjárási tényezők hatással vannak a vastartalomra azáltal, hogy kedvezőtlen körülmények között (aszály, tömődött, levegőtlen talaj, stb.) a szervesanyag termelés nagyobb mértékben csökken mint a vasfelvétel. Ennek eredményeként az őszi búza magasabb vastartalma nem a jó Fe-ellátottságot, hanem az asszimilációs tevékenység zavarát jelzi. Az őszi búza hektáronként mint egy 2,0-2,5kg vasat vesz fel a talajból a tenyészidőszak végére. Kedvező időjárási viszonyok között a búza Fe-szükségletének kb.50%-át felveszi egy nóduszos állapotig, amikor a Fe-felvétel sebessége meghaladja a 60 g/ha*nap-1 értéket, sőt szélsőséges esetekben megközelíti a 100 g/ha*nap-1 mennyiséget (12. ábra). Ezt követően csökken a vasfelvétel intenzitása, de virágzás kezdetéig a vas aránya eléri a 90%-át a teljes éréskor mért értéknek. Virágzás időszakában erőteljesen csökken a növények vaskoncentrációja, ami a szövetek tényleges vasleadását jelenti, mivel ebben a fejlődési szakaszban a szervesanyagtermelés intenzitása is igen csekély. Virágzás végétől ismét a vasfelvétel a jellemző (13. ábra).
11. ábra
Az őszi búza Fe-koncentrációjának változása a tenyészidőszakban
12. ábra
Az őszi búza vasfelvétele a tenyészidőszakban
13. ábra
Az őszi búza Fe felvételének sebessége g/ha-1/nap-1
Az őszi búza Mn-forgalma
A mangán a talajban két (három) vagy négy-vegyértékű formában fordul elő. A növények a mangánt a gyökereiken keresztül kétértékű vízben oldható vagy szorbeált kationok formájában veszik fel. A növények gyökereinek redukáló képessége következtében a könnyen redukálható kötésekben lévő mangán, amelyek a nehéz, semleges talajokban nagyobb mértékben előfordulnak és felvételre kerülnek. A többi tápelemmel összehasonlítva a mangánt, megállapítható, hogy a növények mangántartalma fajtától és termőhelytől függően igen tág határok között változik. A növények mangánigényének maximuma egybeesik a merisztéma fejlődés maximumával.
Vizsgálva az őszi búza Mn-tartalmát méréseink szerint az abszolút szárazanyagban mért mangánkoncentráció bokrosodáskor 100-160 ppm volt (14. ábra), ami betakarításig a harmadára csökkent. Az őszi búza mangánkoncentrációját a vegetatív fejlődési szakaszban nagymértékben befolyásolták az időjárási viszonyok. A vegetatív fejlődési szakaszban a csapadékosabb időjárási évben 40-60%-al magasabb volt az őszi búza Mn-tartalma mint száraz, csapadékszegény időjárás esetén. Ez a különbség kalászolást, virágzást követően kiegyenlítődött.
14. ábra
Az őszi búza Mn-koncentrációjának változása a tenyészidőszakban
15. ábra
Az őszi búza Mn-felvétele a tenyészidőszakban %
16. ábra
Az őszi búza Mn-felvételének sebessége g/m-2/nap-1
Az őszi búza a tenyészidőszak végére 500-800 g mangánt épített be a földfeletti részekbe. A teljes kivont mennyiséghez viszonyítva 40% körüli a bokrosodás végéig kivont mangán mennyisége a betakarításkor mért értéknek (15. ábra). Összehasonlítva a vas és a mangán felvételének maximumát megállapítható, hogy azok eltérő fenológiai stádiumokra esnek. A vas esetében az első szárcsomó megjelenése, míg a mangánnál a „kalász hasban” fenológiai állapot (16. ábra). Ekkor a mangán felvétel sebessége elérheti a napi 20-30 g-ot is hektáronként. További különbség a mangán és a vas felvétele között, hogy az aszályos tavaszokon jelentkező vas felvételi zavarokat az őszi búza a későbbi fejlődési szakaszokban részben képes kompenzálni, addig a bokrosodáskori mangán-felvételi zavarokat a növény a későbbi fenológiai stádiumokban nem tudja kiegyenlíteni.
Az őszi búza Cu-forgalma
A réz a talajban kétértékű vegyületek formájában fordul elő, nagyobbrészt szerves vagy szervetlen vegyületekhez kötve. A növények a rezet Cu2+-ion formájában szabadon és kelatizált formában a gyökéren keresztül veszik fel.
17. ábra
Az őszi búza Cu-koncentrációjának változása a tenyészidőszakban
18. ábra
Az őszi búza Cu-felvétele a tenyészidőszakban %
19. ábra
Az őszi búza Cu felvételének sebessége g/ha-1/nap-1
Az őszi búza rézforgalmát vizsgálva megállapítható volt, hogy bokrosodás időszakában a rézkoncentrációja a növényi szöveteknek nem hígult, hanem növekedett (17. ábra). A koncentráció változás napi ütemének értéke ebben a fejlődési szakaszban pozitív előjelű, aminek alapján arra következtetünk, hogy a rézfelvétel intenzitása meghaladja a szervesanyag termelését. Nem befolyásolja a bokrosodás alatti rézforgalmat az időjárás sem.
Az őszi búza vizsgálatainkban átlagosan 50-55 g rezet vett fel hektáronként. A betakarításkor mért mennyiségnek közel 70-80%-át is felveszi szárbaindulásig az őszi búza, ha környezeti tényezők ezt nem akadályozzák (18. ábra), míg száraz, aszályos időjárás esetén ez a mennyiség mindössze 30%. Az intenzív rézfelvétel egészen kalászolásig folytatódik és a naponként és hektáronként felvett réz mennyisége meghaladja a 2 g-ot is (19. ábra), majd kalászolást követően minimális mértékre csökken. Aszályos időjárás esetén ez a tendencia nem érvényes, a rézfelvétel egészen virágzás végéig tartott.
A kedvezőtlen külső tényezők nem a kivont mennyiség abszolút értékét változtatják meg, hanem a felvétel ütemének egyedfejlődés alatti eloszlását módosítják. Különbség mutatható ki a fajták potenciális termőképessége és réztartalmuk között. A nagyobb termőképességű, de gyengébb minőséget adó fajták réztartalma szárbaindulásig 20-40%-al meghaladta a jobb minőséget adó fajták rézkoncentrációját.
A őszi búza Zn-forgalma
A talajok általában elegendő cinket tartalmaznak az őszi búza számára, hiánytünetek a lúgosabb talajok esetében lépnek fel. A Zn-felvétel szempontjából optimális talaj pH 5,5-7,0 között van. A cink fiziológiai jelentősége nagy, a magasabb rendű növények számára esszenciális elem.
A őszi búza nem tartozik a kifejezetten cinkigényes növények közé, de az a tény, hogy a tenyészidőszak alatti Zn-koncetráció változás, illetve a Zn-felvétel ütemének jellege átmenetet képez a vas, mangán, réz, illetve a bór és a molibdén között arra enged következtetni, hogy az őszi búza anyagcsere-folyamataira a cink nagyobb befolyást gyakorol mint az feltételezzük. Az őszi búza Zn-koncentrációja a bokrosodás kezdetén 20-30 ppm, ami aratásig 10 ppm körüli értékre csökken (20. ábra). Bokrosodás alatt az őszi búza Zn koncentrációja csupán kismértékben csökken, aminek alapján arra következtethetünk, hogy a Zn-felvétel és a szervesanyag termelés között viszonylagos egyensúly áll fent. Szárbainduláskor ez az egyensúly felbomlik, szárbainduláskor, kalászolás kezdetén a csökkenés mértéke elérheti a napi 0,3-0,5 ppm-et. A vegetációs időszak végén az őszi búza földfeletti részei hektáronként 150-200 g cinket tartalmaznak. A kivont cink mennyisége bokrosodás végén 40-50 g hektáronként, a teljes kivont mennyiség 20-21%-a (21. ábra). Nagymértékben fokozódik a Zn-felvétele szárbainduláskor és tart egészen a virágzás kezdetéig. Az őszi búza számára kedvező időjárási körülmények esetén az intenzív felvétel szárbaindulástól virágzásig tart, a napi maximális érték 4-6 g/ha/nap-1 (22. ábra). Aszályos időjárás esetén a szárbaindulás időszakában a Zn-felvétel intenzitása minimális, a felvételi csúcs a virágzás időszakára korlátozódik.
20. ábra
Az őszi búza cink-koncentrációjának változása a tenyészidőszakban (ppm)
21. ábra
Az őszi búza cink-felvétele a tenyészidőszakban %
22. ábra
Az őszi búza cink felvételének sebessége g/ha-1/nap-1
Az ősz búza bór-forgalma
A bór a talajban főként bórsav, továbbá kalcium, magnézium és nátrium-borátként fordúl elő. Az agyagos és szervesanyagokban gazdag talajok viszonylag nagy mennyiségben, míg a homokos talajok csak kismértékben kötik meg a bórt.
Elemezve az őszi búza bórtartalmának változását, megállapítható, hogy a koncentráció változás tendenciája eltér az előzőekben ismertetett mikroelemekétől (23. ábra). Bokrosodáskor az őszi búza bórkoncentrációja növekedik, szemben az általános hígulási törvénnyel. Alacsonyabb szinten, de hasonlóan alakul a bór koncentráció változása virágzáskor is. A jelzett fejlődési szakaszban az őszi búza bórfelvételének intenzitása azonos, vagy nagyobb mint a szervesanyag termelés üteme. Ezt a tendenciát nem befolyásolta sem a termőtalaj, sem pedig az évjárat hatása. Az őszi búza földfeletti részei teljes éréskor 50-55 g bórt tartalmaznak hektáronként ami kb. 10 g-al kisebb mint virágzás végén. (24. ábra). Bokrosodás időszakában viszonylag lassú a bór felvétele, napi maximuma alig haladja meg a 0,5 g/ha értéket (25.ábra), kivont mennyiség bokrosodás végén mindössze 20%-a kalászoláskor pedig alig 50%-a a betakarításkori értéknek. A hiányzó mennyiséget az őszi búza közvetlenül virágzás előtt és alatt veszi fel.
23. ábra
Az őszi búza bór-koncentrációjának változása a tenyészidőszakban (ppm)
24. ábra
Az őszi búza bór-felvétele a tenyészidőszakban %
25. ábra
Az őszi búza bór felvételének sebessége g/ha-1/nap-1
Az őszi búza Mo-forgalma
A növények a molibdént anion-formában veszik fel, aminek koncentrációja legtöbbször nem haladja meg a 0,5 ppm-et. A molibdén segít a vasfelvételben, és savanyú talajokon megszünteti a mangán túltengést.
Elemezve az őszi búza Mo koncentrációjának alakulását, megállapítható, hogy az Mo koncentráció változás tendenciája azonos a bórnál megfigyeltekkel (26. ábra). Az Mo koncentráció sem követte a un. hígulási törvényt miszerint a szárazanyag termelés növekedését az adott tápelem koncentrációjának csökkenése követi. Bokrosodás és virágzás időszakában méréseink szerint az Mo-felvétel intenzitása meghaladja a szárazanyag gyarapodás ütemét. Méréseink szerint az őszi búza 6-10 g molibdént épített be a szöveteibe a vegetációs időszak végére. A kisebb érték száraz, míg a nagyobb csapadékos időjárás esetén a jellemző. Bokrosodás végéig 20-24%-át vette fel az őszi búza Mo-szükségletének (27. ábra). Az intenzív növekedési szakaszban növekszik a molibdén felvétel intenzitása, a naponta és hektáronként felvett mennyiség 0,15-0,40 g (28. ábra).
26. ábra
Az őszi búza Mo-koncentrációjának változása a tenyészidőszakban (ppm)
27. ábra
Az őszi búza Mo-felvétele a tenyészidőszakban %
28. ábra
Az őszi búza Mo felvételének sebessége g/ha-1/nap-1
Az őszi búza mikroelemtartalmának és mikroelem felvételének elemzése alapján megállapítható volt, hogy a mikroelemek vegetációs időszak alatti forgalmuk alapján két csoportra oszthatók.
Az egyik csoportba tartozik a vas, a mangán és a réz. A felsorolt mikroelemekre jellemző, hogy az átmeneti fémekhez sorolhatók, kationként vesznek részt az anyagcsere folyamatokban. Fontos közös tulajdonságuk, hogy az őszi búza ezeket a mikroelemeket a vegetatív fejlődési szakaszban szakaszban (bokrosodás – kalász hasban) veszi fel, a generatív fejlődési szakaszban a felvételük nem számottevő. Amennyibe a bokrosodás, szárbaindulás időszakában felvételük gátolt, úgy hiányuk következtében jelentkező fejlődési zavarok utólagos adagolásukkal nem, vagy csak részlegesen küszöbölhetők ki.
A mikroelemek másik csoportját képezik az anionként hasznosuló bór- és molibdén, illetve a növényekben legnagyobb koncentrációban előforduló nehézfém a cink. A felsorolt mikroelemekben közös, hogy felvételük maximuma a generatív fejlődési szakaszra esik, de van egy kisebb felvételi maximum bokrosodás végén is.
Ismerve a foszfor-cink antagonizmust, illetve azt, hogy az anionok (foszfát, borát, molibdenát) között is ion-antagonizmus a jellemző kölcsönhatás forma, meglepő, hogy az antagonista ionok felvételének maximuma közel azonos fenológiai szakaszban történik. Ennek magyarázata lehet, hogy az ionok közötti antagonista hatásnál erőteljesebben érvényesül a gyökér szelektív ionfelvétele, biztosítva az adott fenológiai fázisban jelentkező ásványi anyag igényét a növénynek.
Összefoglalás:
A szántóföldi vizsgálatok során mért terméseredmények és a növény tápanyagtartalmának ismeretében meghatározható volt az őszi búza, a relatív optimális tápanyagtartalma és a tápanyagfelvétel dinamikája a különböző fejlődési fázisokban. Az optimum értékek meghatározásánál a három vizsgálati évben az 5 tonna/ha szemtermést elérő, vagy azt meghaladó területek növényeinek adatait dolgoztuk fel. A relatív optium értékeket az 1. és a 2. táblázatok tartalmazzák.
Az őszi búza zöldtömegének és abszolút szárazsúlyra vonatkoztatott tápelemtartalmának alakulása a tenyészidőszakban, relatív optimális ellátottság esetén
1. táblázat
|
|
Bokrosodás |
Szárbaindulás, egynóduszos áll. |
Kalászolás |
|
| Zöldtömeg |
g/m2 |
400-700 |
1900-2500 |
3000-4000 |
| Nitrogén |
% |
4,2-4,8 |
2,9-3,7 |
2-2,3 |
| Foszfor |
0,37-0,46 |
0,34-0,37 |
0,27-0,31 |
|
| Kálium |
3,4-4 |
2,6-3,7 |
2,1-2,3 |
|
| Kalcium |
0,6-0,67 |
0,50-0,54 |
0,40-0,42 |
|
| Magnézium |
0,24-0,27 |
0,17-0,20 |
0,15-0,17 |
|
| Vas |
ppm |
700-900 |
330-450 |
210-250 |
| Mangán |
100-160 |
55-65 |
55-60 |
|
| Réz |
6,3-8,2 |
5-6,4 |
5-6 |
|
| Cink |
20-26 |
16-18 |
14-16 |
|
| Bór |
4,5-5,8 |
3,2-3,9 |
3-3,6 |
|
| Molibdén |
0,65-1,05 |
0,52-0,80 |
0,52-0,76 |
|
Az őszi búza tápanyagfelvételének intenzitása a tenyészidőszak alatt
2. táblázat
|
|
Bokrosodás-Szárbaindulás |
Egynóduszos áll.-Kalász hasban |
Kalászolás kezdete- Virágzás |
|
| Zöldtömeg |
kg/ha/nap
|
60-70 |
78-90 |
- |
| Nitrogén |
3-3,4 |
1,7-2,9 |
0,4-0,8 |
|
| Foszfor |
0,43-0,46 |
0,2-0,33 |
0,79-1 |
|
| Kálium |
3,1-5,2 |
3-4 |
- |
|
| Kalcium |
0,6-0,7 |
0,6-1 |
- |
|
| Magnézium |
0,20-0,22 |
0,3-0,5 |
- |
|
| Vas |
g/ha/nap |
30-50 |
2-4 |
10-15 |
| Mangán |
2-3 |
6-10 |
15-20 |
|
| Réz |
0,8-1,6 |
1-1,9 |
- |
|
| Cink |
0,9-1,3 |
2-3 |
3-5 |
|
| Bór |
0,2-0,3 |
0,2-0,4 |
1,5-3 |
|
| Molibdén |
0,018-0,043 |
0,07-0,09 |
0,13-0,21 |
|
Elemezve a talaj tápanyagtartalma, a hektáronkénti hozam nagysága és a növények tápelem koncentrációja közötti összefüggéseket, a talajok NPK ellátottságuk alapján a következő ellátottsági kategóriákba sorolhatók.
A talajok N-szolgáltató képessége
A talajok N-szolgáltató képessége összefüggésbe hozható a talaj szervesanyag tartalmával, aminek alapján csoportosíthatók a különböző talajtípusok.
|
Gyenge |
Közepes |
Jó |
|
| Homoktalajok |
-0,8 |
0,81-1,2 |
1,21- |
| Homokos-Vályog |
-1,4 |
1,41-2,2 |
2,21- |
| Vályog |
-1,8 |
1,81-2,6 |
2,61- |
| Agyagos-Vályog |
-2,2 |
2,21-3,21 |
3,21- |
| Fajlagos N igény kg/t |
2,8-3,0 |
2,4-2,6 |
2-2,2 |
A talajok P-szolgáltató képessége
A talajok fizikai félesége mellett, a P-szolgáltató képesség megítélésénél a talajok CaCO3 tartalma volt a legfontosabb befolyásoló tényező.
|
CaCO3 % |
Gyenge |
Közepes |
Jó |
||||||
|
Homok |
Vályog |
Agyag |
Homok |
Vályog |
Agyag |
Homok |
Vályog |
Agyag |
|
|
0,0 |
-80 |
-70 |
-60 |
80-100 |
70-100 |
60-80 |
120- |
100- |
80- |
|
0,1-1,0 |
-100 |
-90 |
-80 |
100-145 |
90-120 |
80-100 |
145- |
120- |
100- |
|
1,1-5,0 |
-120 |
-110 |
-100 |
120-160 |
110-150 |
100-130 |
160- |
150- |
130- |
|
5,1-10 |
-140 |
-130 |
-110 |
140-200 |
130-170 |
110-150 |
200- |
170- |
150- |
|
10,0- |
-170 |
-150 |
-130 |
170-250 |
150-200 |
130-180 |
250- |
200- |
180- |
|
Fajlagos P2O5 kg/t |
23,0 |
20,0 |
17,0 |
19,0 |
16,0 |
13,0 |
15,0 |
12,0 |
10,0 |
A talajok K-szolgáltató képessége
A talajok K-szolgáltató képességének meghatározásánál a talajok fizikai félesége volt a meghatározó tényező.
|
Gyenge |
Közepes |
Jó |
|
| Homoktalajok |
-60 |
61-90 |
91- |
| Homokos-Vályog |
-100 |
101-140 |
141- |
| Vályog |
-120 |
121-150 |
151- |
| Agyagos-Vályog |
-130 |
131-160 |
161- |
| Fajlagos K igény kg/t |
18-20 |
15-17 |
12-14 |